8660 Tab, Kossuth Lajos utca 86.
Tel.: 06/84 320-474
E-mail: tabmuvkozpont@gmail.com

Nyitvatartási idő:
Hétfő, kedd, szerda: 11.00-19.00
Csütörtökön: 9.00-19.00
Pénteken: 8.00-14.00; 18.00-20.00

Névadónk - Zichy Mihály

Névadónk - Zichy Mihály

Zichy Mihály az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja 185 éve, 1827. október 14-én született a Somogy megyei Zala községben.

Főúri családból származott. A veszprémi piarista gimnáziumba került, ahol nehezen viselte a kötöttségeket, kicsapták, ezért Pesten a kegyesrendiek gimnáziumában folytatta tanulmányait. Közben egyre inkább a rajzolás vált a szenvedélyévé, s a jogi karra járva párhuzamosan Marastoni Jakab festőakadémiáján tanult. A jogi tanulmányok mind kevésbé kötötték le figyelmét, inkább a művészi pálya vonzotta. Hogy technikailag is fejlődhessen, Bécsbe ment, ahol a természetességre, a valóságfestésre törekvő Waldmüller magániskolájában képezte magát. Első jelentős művét, a romantikus vonásokat mutató Mentőcsónakot is itt alkotta. Munkái hamar kedveltek és keresettek lettek, Haldokló lovag című képét megvásárolta a bécsi Műegylet. Sikereit sokan irigyelték, de közben édesanyjával is összeveszett, aki sokallotta fia bécsi költségeit. A heves természetű Zichy végül közölte a családdal, hogy soha többé nem fogad el hazulról pénzt, s szavát megtartotta. Ekkor állt be döntő fordulat az életében: felfogadták rajztanárnak I. Miklós cár unokahúga mellé, akit Bécsben gyógyíttatott családja. A bécsi tartózkodás végeztével Zichy is elutazott a családdal Szentpétervárra, itt élte át a magyar szabadságharcot, majd annak leverését, s a cári intervenciót. Ezután megvált a nagyhercegnő udvarától, s független festőként működött. Az arcképek mellett megörökítette az udvar díszünnepségeit és a vadászatokat, Oroszországban fedezte fel az akvarellnek, a szépiának, a grafikus művészetnek a jelentőségét, s ekkor kezdett igazán grafikával foglalkozni. 1858 áprilisában az Orosz Művészeti Akadémia tagja lett, 1859 januárjában megkapta a Sztanyiszlav-érdemrend harmadik fokozatát, majd ez év májusában elnyerte a Császár Őfelsége festőművésze címet, amely 6000 rubelos fizetésével pompás megélhetést biztosított számára.

1874-ben Párizsban telepedett le, ahol bekapcsolódott a Párizsi Magyar Egylet életébe. Itt készítette el egyik főművét, A rombolás géniuszának diadalát. 1879-ben megrendelést kapott Pétervárról: Lermontov Démonjához, Goncsarov Oblomovjához és Rusztaveli Párducbőrös lovagjához kértek tőle illusztrációt. Miután végzett munkájával, Magyarországra indult s rövid időre a zalai családi birtokon telepedett le. Az itthon töltött évek alatt – többek között – a Petőfi-kötethez készített illusztrációkat. 1881-ben megint útra kelt. Előbb a Kaukázusban tett körutat, majd visszatért Pétervárra, ahol 1883-ban III. Sándor cár udvari festője lett. Itt érte a hazulról jött ajánlat: illusztrálja Arany János balladáit és Madách művét, Az ember tragédiáját. A felkérésnek örömmel eleget tett, így születtek meg élete legszebb, legmélyebb alkotásai, melyek itthon is népszerűvé tették. Noha többször is készült vissza Magyarországra, magyar állampolgárságáról sem mondott le soha, az utazásra már nem kerülhetett sor. Egészségét élete utolsó szakaszában gyógyíthatatlan betegségek támadták meg, s 1906. február 28-án Szentpétervárott elhunyt. Képeinek egy részét szülőhelyén, Zalában, a Zichy Mihály Emlékmúzeumban őrzik. Illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészetre is, Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét.